A New York Times Tokajt ajánlja a hamburgerzabáló, műkaján és műpián élő tengerentúli IQ-bajnokoknak. Budapestet nem, de ezt a csodás borsodi gyöngyszemet igen! Tegyük mindjárt hozzá, teljes joggal ajánlja Tokaj city-t a világ egyik legtekintélyesebb napilapja.
Ma még aligha tudják, pontosan hol van Aszúföld, de érdemes megtanulniuk. Eleve nem egy lepukkant, befeketedett, rohadó házaktól kezdődő, a koldusmaffián keresztül egészen a belvárosi bűzlő kutyaszarig terjedő ótvaros hely, ahol a turistáktól nagyon kedves, új hölgyismerőseik csak egy pohár kólát kérnek - ötvenezerér'. "Yes, two hundred fifty dollars, yeah, one Coke, or I kill ya." Szóval ez a pesti stílus, és a New York Times ezt nagy ívben leköpi, teljesen jogosan.
Tokaj ehhez képest más világ. Kedves kis éttermek, borozók, kicsinosított sétálóutca, nyugalom és rend. Oldalról a Tisza simogatja, mint aki a kedvese neki, s szereti őt. Azt mondanom se kell, hogy az innivaló magas szinten el van intézve: a Tokaji Aszú állítom, hogy a világ legjobb desszertbora, de nagyon fasza a szamorodni is. Szabad megjegyeznem: a Disznókő pincészet eredeti aszútörköly pálinkája köröket ver a világ összes égetett szeszére. Ez nem reklám, ez tény, kiérdemelték, s nem mondom meg, hol kapható.
A világot nem lehet becsapni. Jómagam többször mosolyogtam az üres Váci utca és Hősök tere láttán, vagy sétáltam el az üresen tátongó belvárosi éttermek előtt. Egy ilyen lehangoló Budapest-alázó megfigyelésem után tévedtem el véletlenül Tokajba, tele volt kelet-európai turistákkal. A világot nem lehet becsapni.
Ha a 0% zsírtartalmú, génkezelt műanyag táplálékhoz szokott amerikaiak gyomrát nem viseli meg a természetes eredetű igazi kaja, akkor Amerika sem fog csalódni.
