Borsodblog

Már nem kerül fel több bejegyzés e blogra. Köszönet mindenért az olvasóknak, a kommentelőknek és az Indexnek. Hát ennyi.

Hírek

Címkék

100 éves a dvtk (12) alakszainé oláh annamária (1) amerika (2) aragó (1) árvíz (5) auchan (3) autógyár (2) autópálya (1) avasi lakótelep (7) avas online (2) ave (2) belváros (14) beruházások (12) bevásárlóturizmus (1) bkv (1) bodonyi csaba (1) boon (6) bor (3) borsodi találmány (1) borsodi vajda (3) borsod megye (1) bricostore (1) buday péter (1) bükk (3) bundavád (1) bűnözés (9) cora (2) csutorás géza (1) decathlon (2) demokrácia (1) demonstráció (2) diósgyőr (10) dlusztus imre (1) dsm (1) dvtk (20) edelény (2) egészségügy (3) emasa (1) encs (1) erika (1) európai (2) felsőzsolca (3) fészekrakók (2) fesztiválkatlan (1) fidesz (8) foci (6) ftc (1) gergely zsolt (2) grósz károly (1) gúr (1) hellókarácsony (2) hipermarketek (4) horn gábor (1) horváth aladár (1) hotel (2) ikeron (1) illegális hulladék (3) itc (2) ivs (1) jobbik (6) juga györgy (2) káli (11) kállai csaba (1) kemény dénes (1) keresztury tibor (2) kisteleki (2) kis szilvamag (1) kocsonyafesztivál (3) közbiztonság (9) közlekedés (10) kriza ákos (3) kulcs magazin (1) kutasi róbert (1) láev kisvasút (1) lenártek andrás (1) lillafüred (5) lkm (2) magyarfoci (7) máv (1) megye (2) men (1) menzareform (1) metro (1) micsuda blog (1) mikom.hu (3) minap (1) miskolc (6) miskolccard (1) miskolci egyetem (2) miskolci fidesz (4) miskolci média (1) miskolc holding (1) mlm (1) mlsz (3) moldova györgy (1) molnár oszkár (2) motorosok (1) mszmp (1) mszp (5) munka (5) munkahely (8) nagy kálmán (4) napelemes cserép (1) népkert (2) nfü (2) ódor ferenc (1) oktatás (1) olaszliszka (2) orbán viktor (2) parkolás (6) parlament (1) pásztor albert (3) pataky attila (1) patkó gyula (1) pelczné gáll ildikó (5) piac (2) putnok szilvásvárad vasútvonal (2) reac (1) rend (5) rendőrség (8) romák (16) sajóbábony (3) sajókaza (1) sajtószabadság (1) segélyek (5) selyemrét (1) shell (1) simon gábor (1) strand (2) szegregáció (1) szemét és kosz (4) szepessy zsolt (1) szerencsi többcélú kistérségi társulás (1) szeviép (2) szinay attila (1) szlovákok (1) szűcs (1) tahóbarbár miskolciak (7) tapolca (14) tasz (1) tavaszi zsolt (1) távfűtés (1) tesco (2) tipp újság (1) tokaj (7) tomcat (1) tömegközlekedés (10) tornyi (2) történelmi avas (3) tóth lászló (1) turizmus (15) újpest (1) unió (2) uszoda (4) valenciennes (1) vihar (1) villamos (9) vilmány (1) waschler tamás (1) webshop (1) zsiga marcell (2) Címkefelhő

EZ A BLOG BEFEJEZVE. NINCS TÖBB BEJEGYZÉS.

2009.01.16. 23:11 HappyMan

A Diósgyőri Főnix

Címkék: foci magyarfoci uszoda diósgyőr dvtk

Közös megegyezéssel távozott Sisa Tibor, a DVTK edzője. Helyzet van. Nem gólhelyzet. Egyáltalán nem.

Valljuk be őszintén, Sisa Tibor nem tudja, hol él. Nem ismeri a magyar futballközeget, pedig benne van nyakig, a sors kegyetlen szerepet osztott rá: ebből él. Túl naív a magyar focihoz. Nem ismeri az országot, itt sok türelemre van szükség, soha nem szabad feladni, harcolni kell, küzdeni az utolsó pillanatig, könyökölni. S nem ismeri a várost sem, ahová jött, pedig Miskolctól nincs messze Salgótarján (ott, ahol a Győzike lakik!), az a város, ahol ez a "tanár úrnak" becézett szerény, de kiváló szakmai tudással rendelkező edző él. Egészen pontosan fogalmazva: Salgótarjánban tanított, s az attól 20km-re lévő Ludányhalásziban lakik.

Miskolcról nem sok jót mondott Sisa Tibor, mindig beleszúrt egy tüskét az itt élő emberekbe, ezért személye sokaknak nem volt szimpatikus, de szakmai tudását mindenki elismerte. Az emberek szeretik a futballt, megőrülnek érte, ez igaz és jó. De az már nem, ami többször kinyitotta a bicskát a Diósgyőr-szurkolók zsebében, hogy a "tanár úr" mindig céloz arra, hogy itt milyen szerencsétlen szegény emberek élnek, akiknek nincs más szórakozásuk, mint a DVTK, kajára se jut pénz, csak villanyszámlára és meccsre. Na ez egy nagy hülyeség. Szegény ember mindenhol él, Sisa Miskolc megítélésében nyilván lemaradt 30 évvel, vagy sokat olvassa a Hócipő nevű szennylapot, amelyben már Farkasházyné férje is leírta a maga hazugságát, hogy a lelátókon 10 ezer munkanélküli szurkol a csapatnak. Fradista. Itt épp olyan normális emberek laknak, mint bárhol máshol, 1500 munkahely betöltetlen a miskolci munkaügyi központnál ma is.

Na de vissza a meccshez, mert az a fontos!

Mert az a nap más, amikor Diósgyőrben meccs van... Reggel az ember kikészíti piros-fehér felsőruházatát és megveszi/megveteti a sportnapilapot, bízva abban, hogy a sok Fradika és Újpest ajnár mellett legalább a meccsnapon jutott egy hír a vidéki fellegvárnak is. Szigorúan parancsol az asszonyra, ha lemegy a boltba, újságot, sört és - hidegebb napokon - egy kettes vodkát feltétlenül szerezzen be, különben dolgavégezetlenül mehet vissza. Mert meccsnapon a szurkoló az úr. A meccsnap ünnepnap. Egész Miskolc Diósgyőrré válik.

Az igazi szurkoló kettő-négy órával a kezdő sípszó előtt piros-fehérbe öltözik és elindul a Szentély felé, a kocsmatervtől függően. Mert a meccs nem csak 90 percből áll, előtte iszunk, dumálunk a haverokkal és szóban legalább két góllal megnyerjük a meccset. Az igazi meccsérzés az, ha az Avasról a 29-es busszal érkezünk. A buszon gyakran előfordul, hogy a megállóban még idegen emberek öt-tíz fős társaságot alkotva licitálják egymást túl a DVTK esélyeit illetően, mert nyerünk, nem lesz mese, meglátja mindenki. A Varga-hegyen át kanyarogva a busz ablakán keresztül rálátunk a csapat nevét adó kormos, poros, fütös, de még mindig hatalmas vasgyárra, amely mind a mai napig egy csapásra megbabonázza a drukkerhadat. A hegyről a gyárakhoz érve átmegyünk a vasúti átjárón, amelyen vonat talán az utóbbi 10 évben nem járt és tudjuk, itt vagyunk Diósgyőrben, melyhez fogható hangulatú hely nincs széles e hazában. A kis utcákban kanyarogva keresztülmegyünk a romantikus, XIX. századi Angliát idéző, téglaházakból épült varázslatos munkásnegyeden (itt a jobbak leszálltak egy közeli kocsma gravitációs erejének engedelmeskedve), és a Diósgyőri Gépgyár mellett leszállunk a buszról, hogy az ősök és alapítók útján a Vasgyár felől közelítsük meg a stadiont. Elmegyünk a gyárépületek fölé magasodó, törött ablakú, a diósgyőri nehézipar tönkremenetelét szimbolizáló egykori ágyúcső-készítő csarnok mellett, amit a lelátón állva stadionból is láthatunk. És megérkeztünk, előttünk felbukkan a stadion.

A diósgyőri munkásnegyed egy régi képeslapon. Ma is épek, szépek a téglaházak.

A stadion környékén sok kocsma van, ahol nagyon sokan isznak sok mindent. Egy kisváros éves alkoholfogyasztása tűnik el néhány óra alatt - pláne nyáron! - a stadion egy kilométeres körzetében. Aztán a gyorsak háromnegyed órával a kezdés előtt beszivárognak a stadionba, hogy a bemelegítést is lássák, a többiek később, de a sípszó előtt negyed órával már feltétlenül bent hangolnak.

Diósgyőrben meccshangulat van. Ha hajt a csapat, az eredmény se számít, a közönség, ha érzi, érte hajt a tizenegy labdazsonglőr, szurkol, buzdít, örül. S ha ennek ellenére mégis kikap, akkor is megbocsát. Ha nyer, ünnepel a lelátó, percekig tombol a publikum, zeng a város, mert kilométerekre elhallatszik, hogy "Miskolc lesz a bajnok!"

De amikor kihunynak a reflektorok... A klub háttere más világ, pénz - érdemtelenül és igazságtalanul - nincs. Sosincs. Szar az élet. A csapat már jó két évtizede haldoklik, a DVTK az átlagnézőszámot tekintve évről évre több száz nézőt veszít. A korábban nem ritkán tizenöt-húszezresre duzzadó ezerfejű sem több ma már három-négyezernél. Ma a nyolcezer már tömegnek számít.

Egyre kevesebben. Fotó: Picasaweb

Hát, igen, itt aztán sok csaló, hazárdőr és hamiskártyás megfordult. Megéltünk mi már sok mindent, Rónai Kálmánt, Molnár Zsoltot, Ott Erzsébetet, Guti Miklóst, Reszeli-Soóst, Hubicsák Ferencet és Sallói Istvánt. A Diósgyőri Főnix sokszor támadt fel halott poraiból, többször, mint eddig bármelyik magyar csapat.

Nekünk egy nagybajúszú, szegedi fideszes újságíró már meg se kottyan. A népharag bármikor úgy fordulhat, hogy ebből a városból mennie kell, és soha vissza nem térhet. Jelen állás szerint úgy tűnik, ha futballmenedzsmentről van szó, ez a szeviépes Baranyi nem különb az őrző-védő Hubicsáknál. Sisával elbántak, ez nyilvánvaló, a Szeviép van olyan gazdag vállalat, hogy egy rántással kirántsa a csapat szekerét ebből a pénztelenségnek nevezett kátyúból. Mégis jegeli a DVTK-t.

A városban nyílt titok, hogy a szegedi cég azért vette meg a DVTK-t, hogy állami, önkormányzati munkákhoz jusson. Leginkább a villamosprojekt megcsípéséről csiripelnek a verebek, a városi sportuszodát debreceni cég tervezte és építi, ez a hajó elment, így sokan bosszúhadjáratról beszélnek. Mert pletyka az van bőven a városban, jó is, rossz is. Ami konkrét, a stadiont szívesen átépítenék, és örültek volna egy többmilliárdos építkezésnek. De Diósgyőr nem lenne Diósgyőr, ha nem a világválság évében ünnepelné alapításának százéves évfordulóját, így jelenleg egy 800 milliós fapados rekonstrukció tűnik valószínűnek, ami nem tetszik a tulajdonos építőipari cégnek. Ez azért is érdekes, mert ingyen használják a stadiont, ami az önkormányzatnak évi 30 milliójába kerül. És ha ehhez hozzáadjuk az évi 60 milliós támogatást, akkor 90 milliónál tartunk. A mai napon adták át a 15 milliós fedett műfüves pályát, amit a régi birkózócsarnokból alakítottak ki, ez 105 millió, de ebből ugye levonjuk a tavaly a Szeviéptől bérleti díjra levont 5 milliót (amit nem fizetnek, de kéne!), így kerek 100 milliójába került a miskolci önkormányzatnak a diósgyőri foci az elmúlt egy évben. És ebbe nem számoltuk bele a gyermekfutball csapatokat üzemeltető Miskolci Sportiskola költségeit.

Egy biztos: ezen a télen tisztázódnak a viszonyok Diósgyőrben és a Szeviép nem valószínű, hogy jól jön ki az egészből - ha mégsem kap miskolci megrendelést. Hiszen a 2010-re esedékes 100 éves centenárium Diósgyőrben szent dolog, mégha ezt egy tegnap jött, holnap ment szegedi cég soha nem is fogja sem megérteni, sem átérezni. Az edző felállt, mozognak a szálak a háttérben, folyik a bábjáték, de valaki felkapcsolhatná a villanyt, hogy az árulók lelepleződjenek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szegedi üzenet. Fotó: nb1.hu

A centenáriumot tönkretehetik, de a csapat örök életű. Ha vége lesz, újra feltámad, Dlusztusék nélkül. Megszoktuk. A csúnya centenárium mégis fájna. Ma sok szurkolónak eszébe jutott az a kiírás (lásd a fenti képet!), amelyen szegedi szurkolók üzentek Dlusztus Imrének és a Szeviépnek arról, hogy mi a véleményük a sportmenedzseri tevékenységükről.

Akármit is hoz a holnap, amikor a DVTK teremtornán vesz részt, mi tudjuk, valljuk és így élünk itt:

Minden meccs ajándék.

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borsod.blog.hu/api/trackback/id/tr65882728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

shaft 2009.01.25. 16:41:11

az enyhe kifejezés, hogy ajándék!!!!!!!!!!!!!!!

"..............szerdától várom én ezt a szép napot......" CSAK A DIÓSGYŐR
süti beállítások módosítása