Horváth Aladár Miskolcon védett jogot. A pofátlanságnak nincs határa - derül ki mindabból, amit ő tényfeltárás címszó alatt végzett. Hibásak a polgármesterek, a közgyűlés, a rendőrkapitány, azaz szokás szerint mindenki hibás, csak éppen a leginkább érintettek, a romák nem.
Szó szerint a teljes közlemény:
"Az RPA válságkezelő csoportja áttekintette a miskolci üggyel kapcsolatban
elérhető statisztikákat és egyéb dokumentumokat, valamint a város vezetőinek az utóbbi hónapokban tett nyilatkozatait. Ezen túlmenően munkánk elsősorban az érintett roma és nem roma lakosság helyzetének és véleményének megismerésére irányult.
Mindezek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy - a város vezetőitől
származó nyilatkozatokban hivatkozott adatokat beszámítva - semmi jel nem
mutat arra, hogy indokolt lenne az a hiszterizált, a miskolci roma és nem
roma szegények elleni szélsőséges indulatok gerjesztésére alkalmas
hangulatkeltés, ami az utóbbi időszakban nagymértékben felerősödött a városban. Az elmélyülő szociális krízis ellenére az azzal kapcsolatba hozható bűnesetek száma nem ugrott meg Miskolcon, a nyilatkozatokban gyakran emlegetett Avasi lakótelepen pedig úgy tűnik, hogy ebben a vonatkozásban még valamelyest javult is a helyzet. Az utcai rablásokat, lakástámogatásokkal kapcsolatos visszaéléseket elkövetők száma más, hasonló helyzetű településen megfigyelhetőnél számottevően nem magasabb, a probléma hagyományos bűnüldözési módszerekkel kezelhető és kezelendő.Ugyanakkor azt is megállapítottuk, hogy Miskolc egyes városrészeiben,
mindenekelőtt a szegény és cigány népességet a legnagyobb mértékben
koncentráló telepeken, illetve azok máig megmaradt részein (pl: József
Attila és Szondi telep, Bábonyibérc, "Számos utcák"), valamint az újonnan
létrejövő "vadtelepeken" (pl: Lyukóvölgye, egykor hétvégi házas telkei) -
nem utolsó sorban a város vezetőinek az utóbbi évtizedekben követett
szakszerűtlen és hanyag tevékenysége következtében - mára igen súlyos
szociális válsághelyzet alakult ki. Az elmélyülő szociális problémák, különösen akkor, ha azokat a város vezetése hisztéria és gyűlölet keltésére alkalmas, felelőtlen megnyilatkozásokkal igyekszik "kezelni", könnyen olyan, vagy ahhoz hasonló helyzetbe csaphatnak át, amellyel "önbeteljesítő próféciává" váló apokaliptikus jóslataikban a város "felelős vezetői" ma fenyegetőznek.
Az önsorsrontás szabályainak megfelelően, húsz évvel ezelőtt, az akkori válság kezdetén, pontosan ilyen nyilatkozatok, pontosan ilyen cigányellenes hangulatkeltés folyt Miskolcon, és akkor sem az egymással a cigányellenességen kívül semmi másban egyetérteni nem képes helyi vezetőkön múlt, hogy a város elkerülte a súlyos, etnikai jellegű összetűzések kialakulását. Figyelemre méltó, hogy Miskolcon ma újra különböző ellenőrizhetetlen rémhírek terjednek arról, hogy a város vezetői a város szélén felépítendő gettóba készülnek kitelepíteni a "deviáns családokat".
Figyelemre méltó az is, hogy jelenleg, az állami erőszakszervezeteken (rendőrség és készenléti rendőrség) kívül még legalább négy paramilitáris alakulat: az őrző-védő cégek mindenhol jelen levő fegyveresei, a városőrség, a polgárőrség és a "gárda" emberei vannak jelen Miskolcon és - mint ez a múlt hétvégén történt - vesznek/vehetnek részt olyan demonstráción, amit, pártállásra való tekintet nélkül, a város helyi és országos politikusainak jelentős része is megtisztel részvételével!
Javasoljuk, hogy szülessen helyi szociális válságkezelési program, melynek részeként döntsön a miskolci önkormányzai az említett nyomortelepek, zárványok sorsáról: melyeket indokolt megszüntetni, és melyeket érdemes felújítani. Ezúttal is javasoljuk az értékes telkek eladásából származó bevételekből -illetve egyéb állami és európai uniós forrásokból- szociális bérlakások építését, és a telepeken élők könnyen fenntartható, emberi lakókörnyezetbe való elhelyezését.
Kérjük a megyei jogú város közgyűlését, hogy szüntesse meg az intézkedésre
egyébként sem jogosult őrző-védő cégek megbízását a közrend
helyreállításában, és azt, hogy a rájuk fordított összeget csoportosítsák át
oktatási és munkahelyteremtési célokra, valamint a rendőrség támogatására.Javasoljuk, hogy a városi rendőrkapitány, Pásztor Albert ezredes kérje más
munkakörbe helyezését, esetleg a nyugdíjazását. Megítélésünk szerint a
gyanúja sem merülhet fel annak, hogy a Magyar Köztársaság rendőrségének
parancsnoki állományban lévő tisztjei különbséget tesznek a különböző
származású bűnelkövetők között.
Javasoljuk, hogy a város és megye készítsen terveket a munkahelyek megtartására, a foglalkoztatás új formáinak a kialakítására, az állami (önkormányzati) költségvetésből finanszírozott szociális szövetkezetek, civil szervezetek segítségével, szoros pénzügyi felügyelet mellett. A szociális szövetkezetek, kisvállalkozások munkahelyteremtésének legfőbb szempontja az alacsony iskolai végzettségű népesség foglalkoztatása legyen.
Végül: felhívjuk a Kormány és az ellenzék figyelmét is, hogy hihetetlen felelősséget viselnek ma, a gazdasági válság idején: ha a cigányellenességben teremtik meg a nemzeti konszenzust, és nem a cigányok és a többség társadalmi együvétartozásában:, beleroppan Magyarország történetének legsúlyosabb válságába.
Budapest, 2009. február 5.
A Válságkezelő Csoport:
Horváth Aladár, Hell István, Iványi Gábor, Ladányi János, Tóth Balázs
Érdemes ezt a közleményt alaposan körbejárni, hiszen előre borítékolható volt Horváth Aladár konklúziója, ami minden esetben történni szokott, ha tényfeltár, vagy jogot véd, miszerint a romák semmilyen problémát nem okoznak senkinek, hagyja mindenki békén őket, szóval, valami ilyesmi.
A jobb megértés érdekében bemásolom Horváth Aladár interneten is elérhető önéletrajzának fontosabb állomásait:
1982: Kossuth Gimnázium, Miskolc (tanul)
1987: Comenius Tanítóképző Főiskola (tanul)
1988-89: Gettóellenes Bizottság vezetője, Miskolc
1989-93: Phralipe Független Cigány Szervezet – ügyvivő
1990-93: Az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága
1990-94: Magyar Országgyűlés, képviselő
1991-95: Magyarországi Roma Parlament - elnök
1996: Atlanta University, USA – polgárjogi mozgalmak
1997-2004: Budapest, Gandhi Közalapítvány, kuratóriumi elnök
2002: Miniszterelnöki kabinet, A Miniszterelnök személyes tanácsadója
Ebből a listából is látszik, hogy kinek lett volna a feladata tenni a romákért, és kit terhel súlyos felelősség azért, hogy ott tartanak a romák, ahol. Érdemes az önéletrajz dátumaira és tisztségeire kiemelt figyelmet fordítani, s ennek tudatában újra átnézni a közleményt, sok tanulság levonható belőle.
Aladár szerint nincs probléma az Avason, bár 30 ezer ember szerint van. A rendőrség és a városőrség - amelyet ő megszüntetne - nem győz kivonulni az egymás mellett élés szabályait áthágó roma fészekrakó polgártársak miatt. A helyi médiában bemutatott felvételek önmagukért beszélnek, érdemes megnézni a BOON vagy a Mikom korábbi videóit.
Aladár szerint hibásak az elmúlt évtizedek miskolci polgármesterei - akik korábban Fidesz, SZDSZ, KDNP és most MSZP-s színekben működtek/működnek - ám arról nem szól a megállapítás, hogy ha már 1988-ban gettóellenes bizottságot vezetett, ő mit tett a gettók felszámolásáért. Mert a bizottságosdi az megy. De ő nem hibás, és a romák, roma politikusok sem, csak a polgármesterek. Arról hallgat, hogy amikor 1993-94-ben még SZDSZ-es országgyűlési képviselő volt és az SZDSZ adta a miskolci polgármestert a fideszes polgármester halála miatt, akkor ők miért nem fogtak össze? A miskolci polgármesterek felelősek Olaszliszkáért, Sarkadért, Nagycsécsért is? Vagy a tegnapi mándoki tanárverésért? Inkább a roma politikusoknak kellene "leereszkedni" a romákhoz és elmagyarázni nekik, hogy a putriból és a nyomorból hogyan vezet az út kifelé, és meggyőzni őket, hogy érdemes belevágni, jobb a Sony plazmatévé a 37 centis Goldstarnál.
Aladárék javasolják, hogy a város és a megye készítsen terveket. Nem, Aladár. Akkor kellett volna terveket készíteni, amikor a rendszerváltás után az első szabadon választott Parlamentben képviselő tetszett lenni jó pénzért és még a parlamenti Kisebbségi Bizottságban is tag. Hiszen éppen akkor a szeme előtt rugdosták ki ezrével a romákat a magyarországi gyárakból, a kilencvenes évek első felében. Vajon a képviselő úr kidolgozott olyan programot, amelyet meg is lehetett volna valósítani az ország és a romák érdekében? Valami Aranyötlet született már?
A romákat nem hozta ki hibásnak ez a tényfeltáró csapat. Ők természetesen, csak úgy vannak, és élnek, mint megannyi kedves bűntelen tisztalelkű levelibéka a tóban, és közben körülöttük romlik el minden, ha jön a vad vihar, a gonosz gólya és a rendőrkrokodil.
Ezúttal azt is kérik, hogy Miskolc szüntesse meg, vagy újítsa fel a nyomortelepeket és hipp-hopp építsen modern és új lakásokat a romáknak. Vélhetően majd a belvárosba kéri a luxuslakásokat, mert a külváros már cigánytelepnek minősül, és akkor megint jön, és mond egy-két okosat, legalábbis a saját szintjén. Azt elfelejti, hogy ilyen kísérlet már volt Miskolcon, a belvárosban a Szeles utcánál, de sajnos a lakók elbontogatták saját, államilag felújított társasházukat. Az még egy kérdés, hogy ő és a gettóellenes bizottsága milyen eredményeket ért el 20 éve Miskolcon.
Horváth Aladár sajnos még a saját múltját is elfelejtette.
Aladár javasolja, hogy Pásztor Albert kérje nyugdíjazását. Csak Ön után, kedves Horváth Aladár!
Aladár, Aladár,
Neked szarik a madár!
(miskolci mondóka)
Kérdés: vajon ki evett egy elegáns miskolci étteremben kagylót, miközben szegény sorstársain jött segíteni?