A miskolcer otthon ül. Otthon ül, mert otthon foglalja el magát valami fontos dologgal és csakis otthon szórakozik. Nem, nem megy el otthonról. Rásütne a nap, vagy a hold, egészségtelen, isten ments! Havas, esős idők kíméljenek! A miskolcer a maga ura.
Nehéz játék kivonszolni a miskolcert az otthonából. A miskolcer tévét néz, videózik, játszik a számítógépen, rosszabb esetben mosogat és takarít, de semmiképpen nem megy el hazulról mert nem érdekli semmi. Nem érdekli a mozi, a színház, a foci, a síelés, a jégkorong, de még egy koncert, vagy egy jó buli sem, már csak a Kocsonyafesztivál és a hétvégi bevásárlás - mint családi program - tartja magát. A miskolcer otthonülő típus, hagyja békén őt mindenki.
A miskolcer nem igényel rendezvényeket, mert nem jár sehová. Se sportot, se fesztivált, se semmilyet se. Meggyőzhetetlenül elítél minden olyan tevékenységet, amelyet nem papucsban és melegítőben lehet űzni, s amelyen el kell hagynia szeretett lakását. A küszöböt ő át nem lépi, miért nem jön Demjén Rózsi a nappalijába koncertezni? Magára vessen, az ő dolga. Ami meg a miskolcer dolga, az a miskolcer dolga, abba Demjén Rózsi ne szóljon bele!
A miskolcer emberfajta egyre tunyul. A koncerteken, a színházban, a diszkóban, a moziban szinte teljesen ugyanazok az arcok, újak alig, a futballmeccs közönsége is "összement". Tízezer, persze, persze... mikor láttál itt ilyet??? Hiába van tele a város rendezvényekkel, programokkal, az emberek szerint élőben nem jobb, mint tévén, márpedig a tévében ma már minden van, mi szem-száj-agynak ingere. A dixieland fesztiválon rendre alig volt több háromszáz nézőnél, meg is szűnt. Pedig Benkóék a legjobbak és minden évben beleadtak mindent. Jégkorongon is csak két-háromszáz néző lézeng, a sportcsarnokba rendezvényt már ember nem mer szervezni évek óta.
Itt a tavasz, talán megpróbálhatna a miskolcer elmenni otthonról néha. Hogy ne csak élje, élvezze is az életet. Különben nem vár rá más, mint: mindig ugyanaz.
