Gálhidi távozik Diósgyőrből. De érdekes a következő - egyáltalán nem meglepő - szűkszavú bekezdés is a sportnapilap honlapján, hogy az örök sérült pengés irányító, Pelecaci és a tavaszra ellustuló, kedvetlen Tóth Mihály sem lesz már az Avasalja Maradonája.
Gálhidi távozása várható volt.
Az edző tehát nem kertelt, megmondta, kimondta a száján át, ami a szívén volt. Az idén centenáriumába lépő klub háza táján újra áll a bál, és diósgyőri közhellyel szólva nem ez lett ígérve. Csapatépítésről volt szó, biztos tulajdonosi háttérről és egy szép 100 éves centenáriumról. Irigykedve nézünk a tabellára, a semmit sem ünneplő újonc Haladás lett az idén a bronzérmes, ott nem voltak nagy szavak, nem volt milliárdos tulajdonos, csak összefogás volt és győzelmek... jöttek sorban, szépen csendben egymás után.
Ami nincs Diósgyőrben, az egyrészt a tudatos csapatépítés, másrészt a biztos tulajdonosi háttér. De mégsem vethetjük a Szeviép tulajdonosa szemére, hogy a szereplésben az ő több hónapos elmaradásai játszottak döntő szerepet, hiszen mégiscsak egy másik városból érkező vállalkozóról van szó, aki megmondta, hogy van egy keretösszeg a focira, ebből főzzön az ügyvezetés és punktum.
Három eset lehetséges:
- az ügyvezetés túlvállalta magát a szerződésekkel
- nem folyt be elég "egyéb támogatói" lóvé, azaz szponzorpénz a klub kasszájába
- a tulajdonosi keretösszeg szándékosan nagyon alacsonyra lett tervezve
Az első eset nem életszerű, nem keresnek sokat a diósgyőri labdarúgók, kivéve néhány külföldi csodasztárt, de ők is csak magyar társaikhoz képest. A második esetben lehet némi igazság, de valamiért nem vonzó még a 100 éves diósgyőri futball sem a helyi vállalkozóknak, ennek valószínűleg az az oka, hogy sokan ingoványos terepnek tartják a magyar futballt és a magyar futballviszonyokat. Szerintem nincs igazuk, a magyar futballközeg az elmúlt 3 évben jelentős tisztuláson ment keresztül. A harmadik verzió azért tartom a legvalószínűbbnek, mert az anyagi gondok még az ősszel jelentkeztek.
Végülis megállapíthatjuk, hogy nem okolhatjuk sem az edzőt, sem a játékosokat, még akkor sem, ha néhány meccset illetően bundázással gyanúsította őket a szurkolótábor igen jelentős része.
Ráfér a csapatra a nagytakarítás, többet vártunk ettől a tavasztól. Először a látványos játék lett oda, de legalább jöttek az eredmények. Később már a döntetlen is bravúr volt, vagy lett volna, ha lett volna, de a csapat teljesen szétesett, leeresztett, összeomlott, mégha nem is szaladt bele egyetlen súlyos zakóba sem.
Ráfér a DVTK-ra a teljes vérátömlesztés, s Gálhidire egy kis pihenés. Borítékolható, hogy a közönség nem fog kollektív módon eret vágni, ha a focisták nagy része itthagy bennünket. Ha nem számolják fel a kft-t, a Diósgyőr kezdhet mindent előlről. Ha felszámolják, akkor is, de akkor az már másik kategória.
A nagytakarítás törvényszerű lenne, az ügyvezetés is tarthatna egy tükörbe nézős délutánt.
