Véget ért a nyár, a Borsodblog is feléled, megosztjuk a T. Olvasóval kedvenc nyári történetünket. Hajléktalanok és betegek közé vitték a külföldi gyerekeket.
Határon túli magyar gyerekek érkeztek Miskolcra. Gazdag programot találtak ki a szervezők, akikről elmondhatjuk, hogy egyáltalán nem tudnak sem a gyerekek, sem szüleik fejével gondolkodni, s nem tudják, mi az, amiért a fiatalok szívesen megtesznek pár száz kilométert... Elképesztő, hogy milyen messze van Miskolc az igazi vendéglátástól, mennyire nincs benne a helyi szakemberekben az, hogy adott fiatal külföldi (magyar) vendég miért érkezik, milyen élményekre és nyaralásra vágyik. Ha én szülő lennék, nem repdesnék a boldogságtól, hogy a gyerekemet hajléktalanok és betegek közé viszik külföldi kirándulása során. De nem vagyunk egyformák.
Íme a programból egy kis ízelítő:
Nemzetközi mise
Látogatás a megyeházára
Máltai házban hajléktalanok meglátogatása
Beszélgetés az idősekkel és a betegekkel az ápolási osztályon
Ebéd a miskolci népkonyhán ("hogy érezzék a miliőt")
Igazságtalanok lennénk, ha nem jegyeznénk meg, hogy a fiatalok voltak Tapolcán, Lillafüreden, a Diósgyőri Várban, a strandon és a papírmúzeumban is.
- Szia kisfiam! Isten hozott itthon! Jó volt Miskolcon?
- Igen, láttuk a hajléktalanokat.
- A kaja milyen volt?
- Szuper, a népkonyhán ettünk!
- Társaság?
- Beszélgettünk a betegekkel, erre vágytam egész életemben!
