Érdekes emberkísérletet láthatunk a Tiszai pályaudvaron. A helyi média és a Civilera blog is beszámolt róla, hogy "értékteremtő vandalizmus" történt a Tiszai pályaudvaron. Hát, kérem, ezt csak az hiszi el, aki nem jár arra. Miskolc legfontosabb kapujában ugyanis felesleges ilyesfajta "értékeket" teremteni, meg is mondom, hogy miért.
Az egész pályaudvar ugyanis kettős arcú létesítmény. Van a felújított főépület, ami szép és európai, büszke lehet rá Miskolc. De aztán ott van minden más, ami talán Afrika-Alsó állomás névvel illethető. Az Intercity vonatokkal ideérkező turisták mivel szembesülnek, ha leszállnak a vonatról? Az oszlopokat és a fémkukákat széteszi a rozsda, a peron mellett ezer csikk a javából, a neonlámpa búrájában áll az évtizedes kosz, a 2-9. vágányok melletti peronok tetején pedig a penész fut versenyt a rohadással. A fotók az idén augusztusban, vagy szeptemberben készültek (pár hete), de mivel ilyen állapotokra emlékszünk tavalyról és tavalyelőttről is, talán nem kockáztatunk, ha nem megyünk ki ma is megszemlélni a jelenlegi helyzetet. Mellesleg a legalul található videón sem látni változást ezekhez a fotókhoz képest, amelyek mobiltelefonnal készültek, ezért nem sikerültek művészi színvonalúra.
Ez a pályaudvar egy undorító kelés az ország, a megye a város testén.
Kezdjük egy rozsdás oszloppal, az I. vágány mellett. Ez egy szerencsésebb darab, mert még emlékszik rá, hogy hajdanán zöldre festették.
Cigarettacsikkek teszik izgalmassá a várakozást. Ha késik a vonat, lehet számolgatni őket. Kitűnő játék!
Erről a rozsdás oszlopról a betontalapzatra csorgott a rozsdás esővíz, de a mögötte lévő kerítés sem csokoládémáztól barnállik. A betontalapzat széle időrágta, a mögötte lévő vágányon úszik az olaj (ezt Nyugaton környezetszennyezésnek hívják fincsi bírságokkal), a peron széltében repedt. De a helyzet nem reménytelen, mert a gyom legalább nő.
Rozsdás oszlop, rozsdás ereszcsatorna. A kép itt is önmagáért beszél.
Kedvencünk ez a rozsdás-madárszaros kuka, igazán lehetne a pályaudvar jelképe. Szerencsére a blogokba még nem lehet szagfájlokat beilleszteni.
Rohad a peron teteje, vagy mállik? Érdekes feladvány, ezekre a gusztustalan "reklámtáblákra" szerelték fel a grafittiket. Ha jól látom, a dátum a hirdetésen 1987. június 6. Csak 23 éves, fiatal még, csak remélni lehet, hogy valamelyik "művészi alkotás" eltakarja.
Elegáns úr, elegáns épület, de a szeméttároló edény döbbenetes.
Sajnos a mobiltelefonnal készített fotón csak a rohadó peron látszik a távolban, de talán mégis kivehető a lámpabúra, amiben áll a kosz kilószámra, a fény alig jön át rajta.
Hiányos utastájékoztató ikonok.
Üdítő látvány egy új ereszcsatorna, de a hatás kedvéért rozsdásan hagyták a mellette álló oszlopot. És még mindig az I. vágánynál járunk, ahová az Intercity vonatok futnak be Miskolcra.
Virágágyás balkáni módra. Csak a kiégett fű díszíti.
Lépcső és járda repedésekkel. A repedésekben gyom nő, így sokkal szebb, mint nélküle.
Lépcsőfáradás Tiszai pályaudvar módra. A kedves vendégek rögtön extrém sportokkal kezdenek Miskolcon: ha nem esnek el, 10 pont. Futás tovább!
Svájc is megirigyelhetné ezeket a szép betonvirágágyásokat. Bár alattuk többéves a kosz, és a széleik is le vannak töredezve, a fű és a gyom vidáman nő bennük, már annak is örülhetünk, hogy nem kannabisültetvény, mert azt se venné senki észre. Főleg nem a vasutasok, vagy a takarítók.
Nekik nem dolguk az észrevevés és a körülnézés. És itt van ez a kedves videó a graffittisek csodamunkájáról:
Nagyon szép munkát végeztek, de ettől én nem fogom szeretni őket. Elég, ha végignézek néhány házfalon, a Tizeshonvéd utcában, vagy bárhol a városban, tele van graffittikkel. A mi házunkra is került egy, három nappal a felújítás után. Alapból nem engednék nekik semmit, nemhogy fényezzem őket. Nekem a graffitti rusnya, bárhol legyen is, és értéknek sem nevezném, maximum üveggyöngynek. A Miskolc nagy részén a falakon éktelenkedő graffittik pedig menthetetlenül a kultúrált városkép ellenségei.
"Értékteremtő vandalizmus" az anyátok picsája.