Az Esélyt A Hátrányos Helyzetű Gyermekekért Alapítvány és elnöke, Mohácsi Erzsébet azt próbálja bebizonyítani, hogy az évszázadok óta beilleszkedni képtelen cigányok asszimilációs problémáiért a miskolci önkormányzat a hibás.
Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekekért Alapítvány legutóbbi perét megnyerte a miskolci önkormányzat ellen, tegnap egy újabb perben hozott nem jogerős ítéletet a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság. Hat roma diák fejenként félmilliós kártérítésért perelte be az önkormányzatot, egynek azonban időben megjött a józan esze és visszalépett. Az alapítvány támogatta a felpereseket, ők buzdították őket és álltak mindvégig mögöttük. Azért indították a pert, mert azt szerették volna a bírósággal elismertetni, hogy a szegregáció miatt nem tudtak jobb iskolába járni, nem tudtak jobb szakmát tanulni, és ez az egész életükre hátrányosan hatott.
Gyalázat, amit Mohácsi Erzsébet elkövet. Kapaszkodjanak meg, kedves olvasóim, szóról szóra fogom idézni, hogy a Magyar Televízió Szólás Szabadsága című műsorban hogyan indokolták a fejenként félmilliós kártérítési igényüket.
Narrátor: Zoltán, aki burkoló akart lenni, de csak faipari iskolába jutott csak be.
Zoltán: Nem tudtam annyit, mint a többiek, és… onnan is… onnan is kiizéltek, hogy... kitúrtak…
Értik ezt??? Tehát, nem az egyetemi diplomát bukta el a srác, még csak nem is egy koszos érettségit. Hanem a Nagy Álmát. Nem lehetett burkoló, csak faipari munkás, ezért perel fél milkáért. Bravó. Ez is bizonyítja, hogy az egész per egy kutyakomédia, mert egy erősebb iskolában Zoltán gyengébb jegyeket kapott volna, így nem lett volna több esélye burkolónak tanulni tovább. A helyi oktatási viszonyokat és a társadalmi helyzetet és feszültséget nem ismerős Mohácsi Erzsébeték Miskolcot szeretnék lejáratni.
A bíróság kimondta, hogy az oktatás színvonala nem alacsonyabb a tagiskolákban, mint a székhely iskolákban. Erről azt kell tudnunk, hogy Miskolcon takarékossági okokból több iskolát vontak össze úgy, hogy két-három iskolának egy vezetése – igazgatója, könyvelője – maradt, így az önkormányzat meg tudta akadályozni az iskolák bezárását és a tanárok tömeges elbocsátását. De az összevont iskolákban a tanításra az összevonás nem volt semmilyen hatással. A romák azt akarták bebizonyítani, hogy volt.
Semmi és senki nem árt jobban a miskolci romáknak, mint a "messziről jött" Mohácsi Erzsébet, az alapítvány cigány származású elnöke. Miskolcon ugyanis már most is nagy arányú halálos gyűlölet tombol a romák ellen. A magyarok és a cigányok között soha nem látott feszültség húzódik. Ez kölcsönös, a borsodi vajda néhány hete kijelentette, hogy aki romákra támad, azt fel kell akasztani. Az országos okokon túl, íme néhány helyi probléma, amelyben érintettek a romák, illetve romák bizonyos csoportjai:
- Utcai bűnözés (rablások, lopások, rongálások, stb…)
- Illegális hulladéklerakók és patkányok a házaik közelében, szemétdíjat nem fizetnek
- Csendháborítás (az avasi lakótelepen a vidékről beköltöző romák)
- Bántalmazzák az orvosokat
- Tömegközlekedési szokások (bliccelnek, udvariatlanok, ordítoznak buszon, villamoson)
- Elfoglalják, vagy kirabolják mások ingatlanait Lyukóvölgyben
Mindezen túl természetesen Miskolcon is élnek a romákkal szemben bizonyos sztereotípiák, amelyeket nem kell részleteznünk, mindenki tudja, miről van szó. Az egyik éppen aktuális érv: mindenki megfizeti a válságot, kevesebb fizetéssel, magasabb rezsiköltségekkel, a segélyeket nem érinti semmilyen negatív intézkedés, és legtöbbjük rezsit sem fizet. A hirig fő oka azonban kétségtelenül az avasi és lyukói állapotok tarthatatlansága. Mondhatják a kedves olvasók, hogy eme sztereotípia leírása kissé rasszista színezetű, de talán épp az a probléma, hogy nem beszélünk a gondokról őszintén és nyíltan, és, hogy képtelen a magyar társadalom szembesíteni önmagát és a cigány polgárokat a tényekkel.
A mostani perben a cigányok nyertek. Hiszen, ha most megkapták volna a kárpótlást a bíróságtól, a népharag ellenük fordult volna, bár a romaellenesség így is történelmi csúcsokat dönt Miskolcon. Mohácsi Erzsébet idejön más városból és a tények ismerete nélkül gerjeszti a társadalmi feszültséget.
Valójában arra volna szükség, hogy eldöntsük: tud-e a XXI. században együtt élni a cigány és a magyar, vagy sem.
Mert itt gyökerezik a miskolci szegregáció problémája: a magyar szülők nem szívesen viszik olyan iskolába gyermekeiket, ahol sok a roma. És ebben generációs tapasztalat játssza a döntő szerepet: amikor ők gyermekek voltak, nem szerettek egy iskolába járni a cigánygyerekekkel. Ez nem fog megváltozni, már csak azért sem, mert ha Mohácsi Erzsébeték erőszakosan ráerőltetik akaratukat és roma embertársaikat azokra, akik ennek nem örülnek, két eredménye lesz a folyamatnak: a miskolci magyar szülők a vallásos iskolába íratják be a gyermekeiket, ahová manapság nem vesznek fel cigányokat, még csak mutatóba sem. (Ha a gyerek utálja a finomfőzeléket és beletömik, még jobban fogja utálni.) Ennek az lehet az eredménye, hogy az önkormányzati iskolák elnéptelenednek, színvonaluk csökken. Már ma is be kellene zárni legalább fél tucat iskolát Miskolcon, mert nincs elég gyerek. Így tehát – kimondhatjuk – az Esélyt A Hátrányos Helyzetű Gyermekekért Alapítvány végső soron a roma gyermekek alatt vágja a fát.
A korrektség kedvéért: a miskolci roma önkormányzat nem ért egyet a perrel.