Nem hittem el, hogy a Miskolcról szóló "Érik a vihar" című Moldova-könyv rossz. A városvezetés szerint annyira elrugaszkodott a valóságtól, hogy az ötmilliós sztárgázsi első részét, azaz kétmilliót kifizettek neki, de mivel szerződést szegett, a maradék három milliót már nem fizették ki az írónak. Nem hittem a "megrendelőknek", akik először olvasták a könyvet és kiakadtak. Patkó Gyulának feltétel nélkül hiszek. A városvezetés öngólt lőtt, de most a rektor - helyettük - egyenlített. Így talán már nem áll Miskolc olyan rosszul.
A helyi erők mesélték, hogy egyszer Moldova György, a szélsőbalos író mindenképpen azt szerette volna megtudni, hogy Diósgyőrben mekkora a munkanélküliség. Nem értette meg, hogy Diósgyőr egy városrész, aminek nincs külön statisztikája. Szintén sztori, hogy rendre összekevert egy már felújított templomot egy nem felújítottal, és mutogatott felfele, a nem felújított templomtoronyra, hogy "most újították fel, de már reped a vakolat".
Az öreg már nem a régi.
Patkó Gyula is megjelentetett egy esszét a Miskolci Egyetem honlapján. Ebből érdemes kiragadni két bekezdést:
"Sokszor elolvastam a könyvnek azt a részét, amelyet az író rám hivatkozva írt le. Ő az általam elmondottakat, gondolataimat "félreértve", lényegében meghamisítva tette közzé. Amit Moldova György a velem készített riportként előad, az tényállításaiban, tartalmában, szellemiségében nem igaz.
Becsapva érzem magam, és úgy gondolom, hogy Moldova György becsapta az olvasóit."
Patkó Gyula, az egyetem rektora halk szavú, kedves joviális ember. A városban az egyik leghitelesebbnek tartom. Számtalanszor nyilatkozott a Miskolc Városi Televíziónak, és más helyi médiumoknak, de valójában mindig nagyon szerényen, tényszerűen és szakmai szemmel látta a dolgokat. Most meglep ez a kirohanása, s nem tudom pontosan, hogy miről van szó, mert még nem olvastam a Moldova-féle fércműt. De nem is fogom, hacsak nem lehet majd azt is ingyen letölteni az internetről.
Ő maga azt mondja, hogy talán az összes Moldova-könyvet elolvasta. Jómagam csak néhányat, de most már tudom, melyik az a könyv, amelyet nem fogok elolvasni.
Befejezésül érdemes elolvasni a rektor utolsó szavait:
"Felháborít, hogy ilyen módon ártott és árt egyetemünknek és városunknak.
Vajon egy tényfeltáró riport készítésekor mekkora lehet a távolság a tények és az írói szabadság között?"