Na ez az, amit nem hiszek el: hogy megéri Tokajnak lemondania a világörökségi státusról. Márpedig most ez a helyzet. Azt mondják, hogy vagy munkahelyet teremtenek, vagy világörökségként tengetik életüket. Világökörség.
Tíz település lemondana a világörökség titulusról, mert szerintük azok a befektetők, akik erőművet építenének, a szigorú szabályozás miatt nem tudják megvalósítani álmaikat.
Azzal érvelnek az ökrök, hogy a túl szigorú szabályozás elriasztja a befektetőket. Érdekes, hogy Sátoraljaújhelyen nem riadnak meg a befektetők. Csak Szerencsen. Talán valami más áll itt a háttérben, mint ez az egyszerű választáskényszer. Hiszen ez azt jelentené, hogy azokban a városokban - bárhol a világon -, ahol világörökség van, ott lehetetlen feladat a munkahelyteremtés. Márpedig ez nem így van. Valószínűleg politikai okai vannak ennek a kilépésnek.
Valószínűleg onnan fúj a szél, hogy valakik nagyon építenének egy-két erőművet valahol, és mivel Magyarország olyan kicsi, hogy már máshová nem férne el az a fránya erőmű, éppen a tokaji világörökség területét nézték ki a beruházás számára. Mégse építhetnek például szalmaerőművet az Északi Sarkra! Azzal nem számolnak ezek a páratlan tudás által feszített nagykaliberű koponyák, hogy felelőtlenségükkel egyrészt megváltoztathatják a tokaji szőlő, illetve a tokaji bor tulajdonságait, másrészt épp most utasítottak el egy szlovák erőműtervet, a szomszédok is a bortermő vidéken építetkeztek volna. Az egyik legfontosabb érv az erőmű ellen épp a tokaji kincs megőrzése volt, s ha most a tokaji borvidék erőművet kap az itteni oldalon, mit mondunk majd a szomszédoknak? Finoman szólva sem volt ez végiggondolva azok által, akik épp oda akarnak erőművet építeni, ahová kurvára nem kéne.
Vagy leszarnak mindent és mindenkit. Kivéve a pénzt.
