Mindezidáig józanságáról és helyes ítélőképességéről volt híres a borsodi cigányvajda, Lakatos Attila. Most azonban minden szertefoszlott: a roma vezér akasztana. Higgadtság, gondolkodás, hideg fej. Inkább ez kéne ide.
Eddig egyfajta híd szerepét töltötte be a magyarok és a romák között Lakatos Attila borsodi cigányvajda, de most az alsózsolcai lövöldözés kapcsán elszólta magát az övéi közt: „El kell fogni az elkövetőt, és fel kell akasztani, az nem megy, hogy cigányokra lőnek.”
Remélem, ott még nem tart ez az ország, hogy egy meghatározhatatlan kör által meghatározhatatlan törvény szerint megválasztott vajda bárkit felakasztathat. Pláne nem mondhat ítéletet a bíróság helyett. Itt és most kellene visszavonulót fújnia, kiadnia egy közleményt, mea culpa, elnézést mindenkitől, természetesen jogkövető magatartást én is, népem is, mostantól máshogy, ámen. Magyarországon élünk és betartjuk a magyar törvényeket.
Mindegy, már úgyis késő.
A vajda átlépte a Rubicont, nincs visszaút. Már soha nem lesz olyan hiteles kisebbségi vezető a magyarok szemében, mint amilyen eddig volt. A mai napig volt respektje, sokan elismerték, még politikai vezetők is, olyan embernek tűnt, aki tenni akar – és tud – a romákért, s aki tárgyalóképes, jó eszű, bölcs vezető. A magyar átlagember szemében azzal szerzett magának elismerést, hogy kerek perec kimondott korábban tabuként kezelt igazságokat, többek között beismerte, hogy van cigánybűnözés. Neki köszönhető, hogy Miskolcon már nem söprik a szőnyeg alá a cigánykérdést, és, hogy sokkal nyíltabban lehet beszélni a magyarok és romák közti problémákról, a feszült viszony okairól.
„Az nem megy, hogy cigányokra lőnek” – mondta a vajda. Sajnos azonban annak sem lenne szabad megtörténnie, tisztelt Lakatos Attila, hogy a miskolci városközpontban cigányok magyarokat ütnek minden ok és válogatás nélkül.
Felmehetne ez a derék vajda az Avasi lakótelepre is egyszer, beszélni a népekkel. Ahogy mondom: az egyik néppel is és a másikkal is. Az egyikkel azért, hogy meghallgassa őket: mi mindent követ el a másik nép az egyik kárára. Rablás, fosztogatás, lopás, csendháborítás, lépcsőházba hányás. Azzal a bizonyos másik néppel pedig - az övével - éppen azért, hátha tud hatni rájuk, hátha hallgatnak rá. Ilyenkor látszik meg, kit mekkora tisztelet övez és mekkora hatalma van a cigányok felett - ha van egyáltalán. Eldőlne hamar, hogy vajda-e a vajda!
Mert más felháborodott alsózsolcai romák gyűrűjében belengetni az akasztást és más rendet csinálni egy romák dúlta lakótelepen. A rendőrségnek természetesen drukkolunk, kapja el az alsózsolcai lövöldözőt. És reméljük, Lakatos Attila az akasztásos ötleteit mától elfelejti és vajdaként viselkedik, cselekszik.
És azt is reméljük, a lövöldözőt a bíróság rács mögé küldi jó néhány évre. Így megúszná az akasztást.