Hetek óta nem tud gólt lőni a DVTK. Nincs csatára a csapatnak, s noha a védekezés már megy, a támadások erőtlenek, beadni senki sem tud. Így nehéz lesz, és, ha a Siófok jó formája tartós marad, valaki a helyébe lép, kiesik, és akkor nem játszhat a Fradival. Mert Keletről a Fradi, Nyugatról a Pécs lesz a feljutó, más nem vállalja.
Ez a diósgyőri tavasz jól kezdődött, győzelem a rákospalotai nótafa csapata ellen, majd egy 0-0-ás döntetlen a Ligakupában a Fehérvár és a bajnokságban a Honvéd ellen hazai pályán. Ezt követően nem sikerült betalálni idegenben az MTK otthonában sem, itt ráadásul negyedóra alatt eldőlt a találkozó.
Tisztán világít, vannak szerkezeti problémák a DVTK csapatában. Szabó Viktor nem a posztján játszik, miként Ahodikpe sem, mindkét játékos egy sorral hátrébb került eredeti posztjától, s ezt nem bírja el a csapat, Szabó akkor játszott jól, amikor felment a csatársorba, míg Ahodikpéről két gólt kaptunk legutóbb. De már a jó öreg Tóth Miska sem a régi, beleszürkült a csapatjátékba, pedig ő azért kapja a fizetését, hogy gólokat lőjön. Ma már csak annyi veszélyt jelent az ellenfél kapujára, mint Sztanics, meccsenként egy helyzet, oszt jó napot! Pedig a diósgyőri ezerfejű még mindig bízik benne. Valahogy fel kell rázni, bedobni a Vadasparkban valamelyik ragadozó ketrecébe, vagy összezárni három napra az amstetteni rémmel, hogy magába szívjon egy kis biturbót.
A kispadon sem jobb a helyzet, nincs, akit be lehetne hozni Tóth helyére. Kleiber gyenge, Veréb kapus, és már talán úgyse vállalná, egy jó formában lévő Tatár még talán jól jöhet, legalább szórakoznánk. Dzurják melegít.
Addig nem fog menni a góllövés, amíg legalább egy, vagy két játékos meg nem tanul beadni. Addig nem lövünk gólt, amíg a kaputól 8-10 méterről is passzolnak a srácok, ahelyett, hogy kilyukasztanák a lasztival a hálót. Közhely, de most nagyon időszerű leírni: lövésből lesz a gól.