Nemrég még komoly befektetők kopogtattak a Szeviép ajtaján, a DVTK-t szerették volna megvásárolni. A tulajdonos azonban nagyon magas lóról beszélt a vevőjelölttel, leszólt nekik, 200 milla a klub ára, plusz még egy százas zsebbe, aztán nesztek, vihetitek. Az üzlet nem jött létre.

A héten Dlusztus Imre, a DVTK ügyvezető-fővezérigazgatója nyilatkozta azt a sajtónak, hogy nincs meg a pénz a következő idényre, lyuk van a csapat költségvetésében. Mindezt két nappal az előtt, hogy a Diósgyőrnek átadták volna az MLSZ-ben a klublicenszet. Ez nem véletlenül történt, annyi szent. Jól tudta Dlusztus, hogy mit kockáztat: a csapat létezését. De az MLSZ átlátott a szitán és nem vonta vissza a licenszet, így ez az akció kudarcot vallott.

Talán a korábbi vevővel kellett volna kicsit komolyabban tárgyalni, kicsit egyenrangú félként kezelni őt és esetleg megegyezni vele, ha itt már komolyabb szerepet úgysem vállalna az a jobb rosszabb sorsra érdemes ágrólszakadt milliárdos Szeviép. Érthetetlen ez a hozzáállás, közben a klub ingyen elengedte legértékesebb játékosait, már csak a válogatott kapus maradt. Két hét múlva kezdődik a bajnokság, és a Szeviép eltökélt abban, hogy a szegedi futball tönkretétele után ugyanezt viszi véghez Miskolcon is: nincsenek új játékosok, nincs edző és kvázi tulajdonos sincs.

Dicstelen végjáték jutott a Szeviépnek és erről csak ők tehetnek. Sokkal vidámabb lenne a történet, ha időben eladják üzletrészüket és emelt fővel távoznak. Még valamennyi pénzt is láttak volna az üzletből. (Bár több, mint gyanús, hogy a szerződéssel rendelkező kezdőjátékosok ingyen távoznak Diósgyőrből...)

Átmenetileg a Diósgyőri Sportlétesítményeket Működtető Kft lett az új tulajdonos. Miskolci tulaj, ideiglenesen. Minél messzebbre kerül a Szeviép Miskolctól, annál nyugodtabban alszanak a szurkolók Diósgyőrben.