Ma játssza első hazai meccsét az idén 100 éves DVTK. A mérkőzésen felavatják a stadion új "állóhelyi" lelátóját, a fedett létesítmény közel 3200 férőhelyes - és immár székezett. Az ellenfél viszont borzasztó, még belegondolni is rossz, hogy a tabella tetején álló Videoton látogat az Andrássy útra. A meccs mindenféleképpen szimbolikus: két-három évtizedet leszámítva száz éves történelme során hol a kiesés elkerüléséért, hol az NBI-be történő feljutásért, hol szimplán a túlélésért harcolt a Diósgyőr. A mai mérkőzést az utolsó helyről várja a csapat és a 100. évében a mostani helyzete leképezi egész történelmét: hősies tavaszra van szükség a bentmaradáshoz, harc lesz a kiesés elkerüléséért.
Nincs még egy ilyen futballklub Magyarországon, amely annyi szenvedést élt volna meg, mint a DVTK. Elég, ha az elmúlt 20 évet veszem alapul, volt feljutás az NBI-be 7 év gyötrelem után, volt anyaegyesület-felbomlás, a DVTK-ból DFC lett, volt több megszűnés, hála a különböző rendű s rangú hazugoknak, csalóknak, Ott Erzsébettől egészen Reszeli-Soós Istvánig és társaiig. S volt sok harc, csalódás és feltámadás is, ahogy azt már régebben megírtam.
Egy valami van, ami elvitathatatlan nagy értéke a Diósgyőrnek: sehol nincs olyan futballhangulat egy meccsen, mint Miskolcon, sehol nem érzi annyira az ember, hogy futballmeccsen van, mint itt. S ami tény, sehol nem érzi Magyarországon annyira futballistának magát egy játékos, amikor pályára lép, mint amikor a DVTK-induló dallamára kivonul a játékoskijáróból a Diósgyőri Stadion gyepére. S ezt a közönségnek köszönheti, s épp ezért, ezt nem veheti el a miskolciaktól senki.
Lelátó-avató lesz Diósgyőrben, csodás koreográfiával. A látványterven látható lelátó ma este életre kel és megtelik...
Voltaképpen az a nagy csoda, hogy a többi magyar pályán még van csapat. Ha a négy, szurkolás szempontjából erősebb helynek mondható klubot leszámítom (FTC, DVSC, ZTE, ÚTE), elmondhatom, hogy sokszor indul el úgy az ember egy idegenbeli túrára, hogy azon morfondírozik, vajon lesznek-e - a valós nézőszám alapján - ezren a hazaiak, lesz-e legalább tíz százalékos meccshangulat. Mert az rémálom, amikor Győrben, vagy Fehérváron kb. 500 néző előtt megy a meccs, nem is beszélve a Fáy utcáról. Az MTK pályán sokszor 200 körül számolja a hazaiakat az ember, de Paks sem egy atomvillanás, bármit is ír a Nemzeti Sport. És még folytathatnám...
Mérkőzéshangulat szempontjából viszont Diósgyőr az Diósgyőr. Nem kell részletezni, itt úgy kel életre a futball Magyarországon, mint sehol máshol. S ide veszem az NBII-ben 1000 néző előtt kalimpáló Ferencvárost is. Ha Diósgyőrben megjelenik a három hülye a játékoskijáróban mögötte a 22 futballistával, akkor nincs az a pénz, amivel egy igazi diósgyőri szurkolót ki lehetne csábítani a stadionból.
A DVTK-ért elő-haló ember át nem pártolna egyetlen sikeresebb magyar csapat táborába, akármilyen bajnokok. Mert akármi történik a magyar NBI-ben a Diósgyőri Stadionon kívül, az a diósgyőri szurkolókat nem érdekli. Ők itt szurkolnak kedvenc csapatuknak, itt isszák a sörüket és itt nyomják le felest is meccs előtt, ha éppen hideg van. Sokaknak általában már 30 fok alatt hideg van, s így a "gyorsítás" indokolt...
Ma délután 5 órakor is valami nagy durranásra számíthatunk, a szurkolók egész stadionos egetrengető koreográfiával készülnek a Videoton ellen, s vélhetően Mezey tészta bácsi is visszaszívja azt az eltévelyedett állítását, hogy Székesfehérváron van a legjobb szurkolótábor.
Ma este minden adott: 100 éves centenárium, szezonnyitó, szektoravató, Bajzátpéter, Tornyibarnabás, pirománia. Nincs mese, Diósgyőr nagyot szól.
