Ma vagy tegnap siránkozott az öregasszony a kamera közepébe, hogy az ő falopáson ért ártatlan (naná!) fiát két fahasábért lőtték le. Holnapra már csak két gyufaszálra fog emlékezni. Holnapután meg úgy szól majd a történet, hogy az ártatlan szegénykém akarta elkapni a rohadék fatolvaj mezőőrt.
Ez a drága jó halottsirató asszony elfelejtette megemlíteni, hogy az ártatlan fiúnál volt ez+az, késbaltapiszoly, és, hogy rátámadt az erdőőrökre.
A mai sztori még komolyabb: nemcsak fát loptak, hanem egy őzet is lelőttek. Lopás és orvvadászat. Meg lehet ideologizálni, hogy nemcsak melegedni kell, hanem enni is. És a kárt ki fizeti meg az őz gazdájának? Azt gondolják a jóemberek, hogy az őskorban élünk? A fa a közelben lakó bennszülött törzsé? Az őz meg azé, aki lelövi?
Hát nem.
Valakiket kár ért. Sőt: valakiket sokadszor ért kár, mivel az úriemberek egy falopáshoz átalakított rendszám nélküli autóval tervezték a lopott fa elszállítását. Az átalakított autó arra bizonyíték, hogy a tolvajok rendszeresen lopták a fát, a kár akár milliós is lehet. Egy őz ára, ha a hentesnél venné meg valaki, legalább kétszáz ezer forint. Ezt ki fizeti ki? Pontosan tudta a fatolvaj, és egyben orvvadász, hogy amit ellopott, az nem az övé, és amit csinál, az törvénysértés. De szarik ő a törvényre a magasból, nincs új a nap alatt, a parizer meg már nem jó az úri belének.
Jobban kellene védeni a magántulajdont, sokkal egyértelműbb és szigorúbb törvényekre van szükség. A fatolvajnak a kárt valószínűleg nem kell kifizetnie, és holnapután újra megy lopni, kevés esély van a börtönbe juttatására. Gyengék a törvények, a hatóság mondhatnók kiszolgáltatott. De az erdőtulajdonosok még kiszolgáltatottabbak.
Egy mezőőr hamarosan újra lőni fog. Máshogy úgy néz ki, nem megy.
