A Ford közel volt Miskolchoz. Az MAN kamion-összeszerelő üzeme már a lábtörlőn is megtörölte a lábát. A Mercedes kicsit távolabb volt, de az ember egy ilyen nap után, a híreket olvasva úgy érzi: el vagyunk átkozva. Miskolcnak semmi sem sikerül.

Talán holnap, de hinni már a holnapban is nehéz. Az SZDSZ 6 éves Gazdasági Minisztériumban töltött regnálása alatt egyetlen olyan nagybefektető sem érkezett Miskolcra, aki komoly munkalehetőséget teremtett volna. Kóka egy nagy nulla, a nagyon tehetségesnek kikiáltott párttárs-utódja is csőd. Érdekes, hogy az 1% körül lebegő pártban majdnem megválasztották két hete az ország legnépszerűtlenebb politikusát pártelnöknek. Röhögtem volna.

De nincs ezen semmi röhögnivaló. Megy a vita Miskolctapolca helyzetéről, és, hogy milyen legyen az új miskolci főtér, valójában ezek a dolgok másodrangúak. Kecskemét durrantott, ők "szerencsések". Náluk minden bizonnyal alacsony lesz a munkanélküliség 3 év múlva, amikor a Mercedes-gyár felszippantja azt a 2500 embert. További kérdések maradtak. A Mercedes a beszállítók révén további 10 ezer munkahelyet hoz létre.

De hol?