A leválás mellett döntött Miskolc-Tapolca. Úgy gondolták, nem hadakoznak tovább Miskolc részeként a fejlesztési pénzekért, megpróbálják önálló településként felépíteni Tapolcafürdőt.
Ó, azok a hetvenes évek!
A történet nem most kezdődött, de elkerülhetetlenül be kellett következnie. A hajdani üdülőközpont a hetvenes években élte fénykorát, ekkor épült ki a turisztikai infrastruktúrája és ekkor kezdődtek meg a fizetővendéglátós szobáztatások, elsősorban az IBUSZ által szervezett lengyel turisták érkeztek a panziókba. Jellemző volt a tapolcai turizmus működtetőire, hogy képtelenek voltak összefogni és normális lengyel nyelvű kiadványokkal bombázni az akkori vendégeket, a fő látványosság, a Barlangfürdő és a strand végül is nem igényelt komolyabb turisztikai marketinget.
Nyolcvanas évek: lezüllés
A bajok a nyolcvanas években kezdődtek. Elmaradtak a fejlesztések, elmaradtak a felújítások és elmaradtak a lengyel turisták is. Ahogy Miskolc-Tapolca egyre lejjebb pusztult, úgy nőttek ki a környékbeli turisztikai attrakciók a földből, és úgy húzott el Tapi mellett a világ, de ami a legfájóbb: Kelet-Európában lett eladhatatlan a strand és a Barlangfürdő.
A teljes vég a kilencvenes években következett be, ekkor már illett a kihalt szó is az egykor pezsgő üdülőközpontra. Miskolc-Tapolca tönkrement. Ennek több oka is volt, de a legfőbb ok, hogy az igényes, gazdag vendégeket fogadó Juno szállót ingatlanspekulánsok vették meg, akik – noha történtek időközben résztulajdonos-váltások – azóta is zárva tartják. Érdekesség, hogy az egyik volt tulaj fia is Miskolc-Tapolcán lakik és a most vasárnap a leválás mellett szavazott. Különös, nem??? A rendszerváltás idején a felelőtlen miskolci városvezetés egy Kék Hullám Kft nevű vállalkozásnak adta bérbe a strandot, akik mást se csináltak, csak eltették diszkréten a belépők árát, fejlesztésre ők se költöttek, mint ahogy a strandon kívül eső városrész parkjait sem fejlesztette senki. Az egyetlen fejlesztés a Barlangfürdőt érintette, a világhírű fürdőre többmilliárdot költöttek, de hiába, mert a korábban híres tapolcai őspark maradt a régi – sajnos – a szó szoros értelmében. A sétányok bitumenborítása botrányos és ronda, felújításra érett. A csónakázó-tó körül a meder széle mállik bele a tóba, a fémkorlát a hetvenes évek szimbóluma. A park aljnövényzete gondozatlan, a büfésor koszos, a korábbi nyári kedvenc, az Akropolisz mozi is meghalt.
A strand olyan lepusztult állapotba került, hogy már fürdővendég se volt, a miskolciak Tiszaújvárosba jártak strandolni. A szóbeszéd szerint a hetvenes évek végén letett legendás hosszú szőnyeg a férfi öltözőben még ekkor is ugyanúgy virított, amikor már a bezárás fenyegette a strandot.
A turista nem jött, a Barlangfürdő egynapos programmá vált.
Ma is a hetvenes évek szaga lengi be Miskolc-Tapolcát. S hiába szólítja fel lemondásra a szocialista polgármestert a Fidesz, ők se különbek a Deákné vásznánál. A tapolcai vállalkozók és panziótulajdonosok könyörgése ellenére ők voltak azok, élükön Kobold Tamás (KDNP-Fidesz) polgármesterrel, akik 1997-ben meghosszabbították a Kék Hullám Kft. strandbérleti szerződését, amely egyet jelentett Miskolc-Tapolca halálos ítéletével. Jellemző, hogy a strand területéből kisebb darabokat szakítottak le és adtak el, pedig csak bérlők voltak!
Fontos mérföldkő volt a 2005-ös népszavazás, ekkor rendült meg a tapolcaiak bizalma a városvezetésben. Pontosabban 2004-ben, amikor elindították a népszavazási folyamatot, de akkor már volt egy befektetőjelölt a strandberuházásra. A városnak a német Deyle céggel azonban annak jó híre ellenére nem volt szerencséje, a projektcégük csak húzta az időt, s egyre nehezebben boldogult Miskolc-Tapolcán. Állítólag a legnagyobb problémát a Kék Hullám által eladott bérlemények jogi helyzete jelentette. (Ki is hosszabbította meg 1997-ben a Kék Hullám szerződését?) A strandot tehát nem építették át, s mindenki a polgármesterre mutogatott, aki nyomban hozzá is látott önerőből a strandprobléma rendezéséhez. Nem jutott messzire.
A vasárnapi népszavazáson a helyi lakosok sem tudták, mire szavaznak, hol lesznek a határok, hogy hívják majd a települést, s ki fog fejleszteni és mennyiből. Miből tartják majd el magukat, s milyen lesz egy elmaradott, százmilliós, milliárdos fejlesztéseket igénylő
A strand és Miskolc-Tapolca sorsa eggyé vált.