Nagy csatát vívott - állítólag - néhány átigazolási szezonnal ezelőtt a DVTK a Vác tehetséges csatáráért, Szabó Viktorért. A játékos már több, mint 50 élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára és még nem lőtt gólt. Nem is lenne ez probléma, ha kapusként, vagy balhátvédként érkezett volna, ám ő csatárt játszik.

De mégis hogyan? Hiszen gólt nem lőtt, veszélyt ritkán jelentett az ellenfél kapujára, a hátvédek is több gólörömön vannak túl, mint e tehetséges srác. Mégis, mit tud Szabó Viktor, ami miatt rendre a kezdőben találja magát? Olyan nagy mezőnymunkát nem végez, a jó játék is csak egyszer jött össze, de ez a nagy számok törvényei alapján nem rendkívüli.

A diósgyőri szurkolók jó hetet zártak: kétvállra feküdt a Nyíregyháza és vereséggel felérő döntetlennel vonultak az öltözőbe a síró-dühöngő újpesti játékosok a Megyeri úti rangadón. Viktor viszont nem brillírozott, nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, elbújt a pályán. A héten - akárcsak mióta itt játszik - szürke egér volt a pályán. Itt se gólkirály, se gólpasszkirály nem lett. Magas, jó felépítésű játékos, de egyben lassú is és a küzdeni tudásáról sem győzte meg a diósgyőri közönséget. Semmi nem indokolja játszatását, ő az, akinek még semmilyen erényét nem láttuk még a diósgyőri csapatban.

A Szabó-rejtély a DVTK legtitokzatosabb jelensége a Reszeli-Soós István által néhány éve ígért konzorcium és Rácz Róbert kapuvédő mindent elvesztő görbe estéje után.

Már nincs sok hátra a bajnokságból, de jó lenne, ha erre a Szabó-rejtélyre végre fény derülne és megtudnánk, mit tud ez a csatár, miért igazoltuk Diósgyőrbe. Mesterhármast senki nem vár tőle, de illene végre gólt, gólokat rúgni, vagy "csak" gólpasszokat adni, ha már támadónak igazolta a miskolci csapat.