Borsodblog

Szavazhatunk az Észak-Magyarországból kivágott szelvényen, hogy szerintünk melyek Borsod csodái. Mindössze hetet keresnek, a nyolcadik már veszít.

Nehéz kérdés. Csak Miskolcon van 7 olyan turisztikai látványosság, amelyre közepesen tehetséges városmarketinges ezrével hozza a turistákat. A legtöbb fent is van az esélyesek között.

De mit érünk mindezzel, ha a megye marketingje a legrosszabb széles e hazában???

Össze kellene fogni, és más szemlélettel közelíteni látnivalóink iránt. Ha sikerülne elkülöníteni egy bizonyos önrészt, amellyel pályázhatna a város különböző fejlesztésekre, évről évre sikerülne Miskolcon is megteremteni az európai színvonalú turisztikai központokat Lillafüreden, Tapolcán és a Belvárosban-Avason. A turizmusra elköltött pénz nem kidobott pénz, hanem látogatókat vonz, bevételeket hoz. Egerben a vár várost épített, Szilvásvárad szintén sok pénzt kaszál a turistákból, Tokajról nem is beszélve. Tokajban és Egerben látni szép számú külföldi turistát is.

Tisztán világít, hogy a tristákat az Európa-hírű helyekre kell csábítani. Ezért van helye a hét csoda között Tokajnak, a Barlangfürdőnek, Aggteleknek és a Palotaszállónak. Még van három kiadó hely.

Integrált Városfejlesztési Stratégia.

A sokadik terv ez arra, hogy merre haladjon Miskolc. Reméljük ez a harc - azaz terv - lesz a végső.

Tervezgetünk, foltozgatunk. A jelenben reménytelen harcot vív Miskolc a grafittizők, a közlekedési táblatolvajok, az illegális szemétlerakó "emberek" ellen, de a megyeszékhely átnéz efölött és a jövőbe néz. (Nincs könnyebb helyzetben e tekintetben a többi magyar város se, be kellene kamerázni fél Miskolcot.) Az EU integrált városfejlesztési stratégiát kér, hogy pénzt adjon, a város fórumokat tart, lássuk, mit akarnak a miskolciak.

Be kell(ene) állni Hegyi Gyula mögé. Az MSZP-s Európa Parlament képviselő a környezetbarát távfűtésre kérne uniós támogatást. Végre valaki rájött, mi kell a miskolciaknak. Olcsóbb távfűtés, biztos otthon. S az, hogy ne fenyegesse őket a kilakoltatás réme egy-két 30-40 ezer körüli távhőszámlától. A kádári kisember bizonyos tekintetben még ma is él, ez már nem fog megváltozni: dolgozom, s ezért cserébe biztonságra vágyom. Bizony kellene uniós pénz a korszerűsítésre és a működés támogatására is.

Ma az emberek a szívükre teszik a kezüket és leválnának a távfűtési rendszerről, de nem tudnak, egy alkotmányossági szempontból megkérdőjelezhető rendelet miatt. Viszont a rendelet alkotói sem tehetnek mást: ha mindenki leválik a rendszerről, akkor előbb-utóbb a levegőbe repül egy-két panelház, a megbarkácsolt "olcsó" rendszer miatt, télen ráborul a szmog Miskolcra, fejetlenség...

A külföldi cégekkel rosszak a tapasztalatok: a Tigáz számláival volt gond nemrég, s nem az ügyfél javára tévedtek. Az ÉMÁSZ sokszor hónapokig hozzá se nyúl a kiégett köztéri izzókhoz, mindenféle kifogásokat keresnek. Probléma még, hogy elmaradnak fejlesztések, gyakori bizonyos területeken a feszültségingadozás - miközben kemény milliárdokat kaszálnak.

De most van IVS. Kíváncsi vagyok a végeredményre, mit szeretnének a miskolciak.

A miskolci távhőszámlákról adott riportot az RTL Klub. A riport maga elég zagyva volt, de egy társasház közös képviselője éppen azt részletezte, hogy irreálisan magasnak tartják a távhőszámlákat, s ők bizony nem fizetnek, inkább közmunkán dolgozzák le.

Arra jött egy lakó, aki csak annyit kiáltott a kamerába vidáman, mosolyogva: 47! Úgy tűnt, a havi távhőszámláról van szó, az bizony negyvenhétezer.

Negyvenhétezer forintos távhőszámla, kimondani is rossz. Itt valami nem stimmel.

Ha pedig a hölgy mosolygott, akkor még hihetetlenebb, hogy a távhődíjról rikkantott, vagy a másik lehetőség: tudja, hogy nem fogja kifizetni.

Negyvenhétezres számlát kiküldeni még kétemeletes házba is gyanús, nemhogy egy panelba, itt valami nem stimmel, az a legkevesebb, hogy ki kell vizsgálni, hogy hogy kaphat valaki akár 35 ezer forintról is számlát, miközben noha a fagypont alatt volt a hőmérséklet, valójában nem is volt kemény tél. 35, vagy 47, kimondani is rossz: cirka kétheti fizetés.

Újraszámolnám a megajoule-okat.

Egy beismerő, egy síró, meg aki azt sajnálja, hogy nem tudta megmenteni, pedig akarta.

Kamu.

Hazugok, gyávák. (Ha nem nyolcan mennek egyre, akkor nyuszik.)

Ilyenkor már akár egy is meg tudja akadályozni, ha meg akarja.

Folyik a per.

Kiderül, milyen büntetést kap valaki, ha állat módjára, brutálisan végez ki egy embert a XXI. században Magyarországon. Rohadjon rájuk a műanyag lakat is!

Vajon leválhat-e a távhőrendszerről az Ön, vagy az Ön panelházban lakó rokonának a szomszédja? Sokan szeretnék, Miskolcon is, azt hiszik, jobb lesz nekik. Pedig nagy szívás lehet belőle!

Képzelje el, kedves olvasó, hogy panellakásban lakik, és az Ön alatt lakó munkanélküli pszichopata szomszédja, aki naponta nézi a Deko tévét, úgy gondolja, hogy neki nem éri meg a távhőrendszer drága díját fizetni, de ő ezerötből okosba megoldja a házi meleget, mert ehhez is ért, mint mindenhez, és egyszercsak leválik a távhőrendszerről.

Most mindenkinek jogai vannak, leválási jogai, s ez még ebben az évben kikristályosodhat. A gagyi magyar törvényekre szarni fognak az autonómok, lefogadom.

A szomszéd leválik és takarékoskodni kezd. Jó esetben cserépkályhában fával fűt majd, mert 2008-ban ez éri meg a legjobban, egy nap kétszer egy kis fa, tényleg hatékony.

Gyűjtöget, begyújt, rárak, éget, kipufog.

És hát kipufog, naná! Házilag gyárt magának spéci kéményt, jobb, mint a bolti, meglásd, koma, mert ő azt is tud. Egy kis füst bejön majd az Ön ablakán, hiszen a szomszéd spórol a kéményen, Ön nem tud majd szellőztetni, hiszen az a fránya égéstermék csak nekiindul a magas égnek, ha már egyszer szabályosan megtette a kötelességét, és leadta a megfelelő, tőle elvárt hőmennyiséget. Ne zavarja Önt a kémény és az esetleg szivárgó füst, hiszen ezzel füstöléssel a szomszédja csak alkotmányos alapjogával él! Örüljenek együtt!

A következő verzió, amikor álmai szomszédja szabadon engedi fantáziáját, és az Ön arany lábaitól 1 méterre a Föld középpontja felé feltalál egy speciális kályhát, amit még szabadalmaztatás előtt kipróbál, a füstöt a szellőzőrendszerbe vezeti, de hát az a fránya robbanásveszély... egyszercsak pukk! Kádár Jancsi bácsi felépíttette, kémiazseni szomszéd lerombolta.

A harmadik verzió a legjobb: hangos generátor, a fizikus szomszéd saját fejlesztése, de olyan hangos, hogy még Ön se tud tőle aludni, viszont a rezgéstől legalább korrekt módon remeg a padlója. Oda se neki! Táncra fel! Tartsd a ritmust! S újabb biznisz a láthatáron: a padlóra fekve bio-hátmasszázs! Kiadhatja a panellakás kisszobájának a padlóját, Miskolc-masszázs, fél óra ezerért.

Közel vagyunk pár panelház levegőbe röpítéséhez.

Megszólalhat egy BOON-cikk kapcsán mindenki, hogy mit gondol a miskolci villamosprojektről.

A cikk persze egyoldalú, mint ahogy a Borsod Online sem a magas színvonalon megírt cikkeiről és képzett újságíróiról híres. A cikk csak a kétségeknek ad hangot: nagy baj van, félnek a diósgyőriek, mert a villamos-hosszabbítás miatt beszűkül az Árpád utca.

A tények makacs dolgok, és mást mutatnak. Ha valakinek lenne annyi esze, hogy átgondolja a "szűkülést", kiszámolná: ma van két sáv az autóknak és buszoknak, ezután lesz még kettő a villamosnak, tehát négy. Kettő helyett négy, ez a nagy "beszűkülés", ezzel fosatja a BOON a jónépet. Miskolcon senki nem tudja ezt kiszámolni. Még Szabados Gábor újságíró sem, aki hozzátette a magáét a hozzászólások között.

Aki rosszul jár: a járda az egyik oldalon leszűkül, a gyalogosok ezentúl nem fogják tudni maguk előtt keresztbe tartva hazavinni a létrát, így hát az Árpád Utcai Létracipelők jól meg lettek szívatva. Mert ész kell hozzá: a négy több, mint a kettő. Tehát nem szűkül be, csak valószínűleg van valaki, aki jó pénzt szeretne húzni egy kis zsarolásból, nyilván ott lakik a környéken.

A kedves - jellemzően jobboldali szimpatizáns - kommentezők ez esetben is kapva kapnak az alkalmon és telehazudják a BOON-t. Pölö valaki (véletlenül) azt hazudta, hogy a belvárosi rekonstrukció nem EU-támogatással épült. Egy másik keveri a költségvetést az adóssággal, míg egy harmadik szerint inkább épüljön a Tesco-hoz egy új villamosvonal. Biztos oda jár vásárolni.

Én azt szeretném, ha az én avasi lakásom és Miskolc-Tapolca között lenne villamosvonal, mert nekem meg az lenne a jó.

Mi? Hogy ez a Tiszai-Diósgyőr vonal szétrohad, és fel kell újítani??? És, hogy csak úgy ad gyenge 30 milliárdot az Európai Unió ehhez a 34 milliárdos építkezéshez, ha vonalépítés is történik? Negligáljuk, barátaim! 30 milliárdot bárhol találunk majd az utcán is, csak 12-szer kell megnyernünk a lottóötöst, és felajánlhatjuk az új miskolci villamosra. Na ez a csodálatos és szent küldetés!

Jellemző: megjelenik az ostobaság, és megpróbál a fejlődés, a fejlesztés és egy jó elé keresztbefeküdni, lásd még az M0-ás körgyűrűt, ahol egy környezetvédő szervezet szarja le nagy ívben, hogy 2 millió ember megfullad a benzingőzben, hogy a dugók miatt háromszor annyi káros anyag kerül a levegőbe, mint dugó nélkül, ő több ezer(!) ember érdekeit nézi: ne épüljön arra az M0, amerre.

Itt ugyanez a helyzet.

Egyszer egy BOON-munkatárs is elővehetné a számológépét és az eszét (vagy a másét, ha nincs neki), és kiszámolhatná: a 4 (négy) több, mint a 2 (kettő).

Ettől a "szűküléstől" félnek a diósgyőriek.

A New York Times Tokajt ajánlja a hamburgerzabáló, műkaján és műpián élő tengerentúli IQ-bajnokoknak. Budapestet nem, de ezt a csodás borsodi gyöngyszemet igen! Tegyük mindjárt hozzá, teljes joggal ajánlja Tokaj city-t a világ egyik legtekintélyesebb napilapja.

Ma még aligha tudják, pontosan hol van Aszúföld, de érdemes megtanulniuk. Eleve nem egy lepukkant, befeketedett, rohadó házaktól kezdődő, a koldusmaffián keresztül egészen a belvárosi bűzlő kutyaszarig terjedő ótvaros hely, ahol a turistáktól nagyon kedves, új hölgyismerőseik csak egy pohár kólát kérnek - ötvenezerér'. "Yes, two hundred fifty dollars, yeah, one Coke, or I kill ya." Szóval ez a pesti stílus, és a New York Times ezt nagy ívben leköpi, teljesen jogosan.

Tokaj ehhez képest más világ. Kedves kis éttermek, borozók, kicsinosított sétálóutca, nyugalom és rend. Oldalról a Tisza simogatja, mint aki a kedvese neki, s szereti őt. Azt mondanom se kell, hogy az innivaló magas szinten el van intézve: a Tokaji Aszú állítom, hogy a világ legjobb desszertbora, de nagyon fasza a szamorodni is. Szabad megjegyeznem: a Disznókő pincészet eredeti aszútörköly pálinkája köröket ver a világ összes égetett szeszére. Ez nem reklám, ez tény, kiérdemelték, s nem mondom meg, hol kapható.

A világot nem lehet becsapni. Jómagam többször mosolyogtam az üres Váci utca és Hősök tere láttán, vagy sétáltam el az üresen tátongó belvárosi éttermek előtt. Egy ilyen lehangoló Budapest-alázó megfigyelésem után tévedtem el véletlenül Tokajba, tele volt kelet-európai turistákkal. A világot nem lehet becsapni.

Ha a 0% zsírtartalmú, génkezelt műanyag táplálékhoz szokott amerikaiak gyomrát nem viseli meg a természetes eredetű igazi kaja, akkor Amerika sem fog csalódni.

Erős tulajdonos, erős téli erősítés, erős menedzsment, erős paprika, csak a csapat szar.

Klubigazgatók, játékosok jöttek-mentek, a stadion és a szurkoló maradt. A csapat két legjobbja két jobb csapathoz ment: az egyik Újpestre, a másik a görög harmadosztályba.

Igazolt a DVTK.

NBIII nálunk is van, innen igazolt is a Diósgyőr néhány játékost, például a híres japán Kazuo-t. Biztos jó vétel volt...

Sebők Vilmost is elhozta a zangyal a játékostemetőből továbbá Pintért a tetszhalott Sopronból. Magyarán: acélváros focicsapata csak abban bízhat, hogy a Sopron megszűnik és a Tatabánya továbbra is tartja páratlan formáját.

Diósgyőrbe ezen a télen a mai napig nem jött egy labdazsonglőr sem, nem lesz nehéz kitalálni, hogy ettől a csapattól már az is bravúr lenne, ha tavasszal megcsípné a 12. helyet. Van különbség a 8. és a 14. hely között? Magyarországon nincs, viszont Diósgyőrben plusz-mínusz háromezer néző. A magyar focira már Miskolcon se nagyon vevők az emberek. Még egy 45 éves Adzsojevben is több fantáziát látna a lelátó népe, mint az NBIII-ból érkező megváltókra.

Lásd: teremtorna a sportközpontban. Negyedik hely, a Diósgyőr ellen brillírozó észak-borsodi focisták, újabb átverés. Azt senki nem várhatta, hogy az erdei edzőtáborból favágás és hegyifutás után frissen érkeznek a srácok, de ez a miskolci közönség előtt kevés volt. Aki kiment, hogy szurkoljon a DVTK-nak, azt becsapták. Évek óta nem láttam hajtós, küzdős Diósgyőrt a teremtornákon, utoljára talán a Budapest Sportcsarnokban.

A keret félévről félévre gyengül és a lelátó is „kopik”. Lassan, de biztosan.

Az NBIII-ból igazolt a Diósgyőr, innen visszább már nem léphet.

Elkerülte a helyi média figyelmét, hogy milyen gagyi volt ez a december 22-ei határnyitás Borsodban.

(Kihagytam két hetet, nem blogoltam, de nem mehetek el e mellett szó nélkül.)

Tudva a résztvevők névsorát, nem is vártunk mást. Még egy kóser disznóölés is ünnepélyesebb annál a szánalmas vergődésnél, amit a miskolci tévé borsodi határnyitási "ünnepségről" szóló riportjában láthattunk. A BOON is rátett egy lapáttal, ennek köszönhetően se vagyunk büszkék a mi helyi határnyitóinkra, pedig csak a tényekre szorítkoztak. Reméljük, kevesen nézték meg a portál vonatkozó anyagát a megyén kívülről. Kispályások.

Álltak a sorompónál, küzdöttek, mint malacok a jégen, próbálták kihangsúlyozni, hogy hát ez de nagyon fontos, meg maga a történelem, oszt jól levették a sorompót. Még szerencse, hogy ott volt a sajtó, és az újságírók vittek lámpákat, mert éjszakai zugivóknak tűntek a borsodi vezetők és jó esélyük lett volna egy jogos éjféli rendőri igazoltatásra.

Szándékosan nem írom le a politikusok nevét, pártját.

Azt viszont megjegyzem, hogy a vonatkozó rangos megyei politikusok együtt ünnepeltek a szélsőjobbal. Csendesen találtak egymásra, mint mindig, most ez annyira csendes volt, hogy a határnyitás alkalmából el se kellett határolódniuk.

Beemelték a világszenzációnak számító 8 millió éves mocsári cipruserdő megmaradt fáinak első példányát a jelenlegi helyére, a miskolci Herman Ottó Múzeum mögötti új épületbe. Mivel ma Viola napja van, a fát Violának nevezték el. Fát virágról.

Hihetetlen, hogy ezek a helyi politikusok mennyire nem értik, mekkora kincs ez a lelet. Mintha egy hónapos egércsontvázat találtak volna egy ózdi építkezésen, annyira mostohagyermek ez a néhány csodálatos fa. Mint árva, de súlyos konc a nyakukban, annyira nem érdekli őket. Vannak városok, amelyek ilyen leletekből jól megélnek. Mohács a busójárásból, Hollókő a Húsvétból, Egerszalók egy csordogáló melegvízből, míg például Aggtelek a barlangjából húzza ki a maximumot.

(Pedig e leletnek párja a világon nincs!)

Miskolcon más a helyzet. Itt a Barlangfürdő és a Diósgyőri Vár sincs kihasználva, főleg utóbbiban lenne még rengeteg lehetőség, amellyel vonzani lehet a turistákat. Az Éden Camping szétrohadt, az Avas Szálló - látszólag - ingatlanspekulánsoké. A mocsári ciprusok lelőhelye is annyira látványos volt, hogy akár az egész "teret", a bükkábrányi bánya azon részét érdemes lett volna újra felépíteni valami király helyszínre. Üres csarnok van pár a városban.

Meg kellett volna csinálni. Egy látványos múzeum, kicsit hajazna a Marsra, vagy a Jupiterre, csak fantázia kérdése... lett volna.

Mindegy. Majd ha találunk egy piramist a Bükkben, na, talán majd akkor.